Európa szerencsés volt az előző évhez képest az energiaárak tekintetében. A tavalyi, nyáron csúcsosodó extrém földgáz- és áramárakkal szemben 2023-ban jóval kedvezőbb árakat tapasztalunk a piacokon. Az év eleje óta az áram- és gázárak folyamatosan csökkentek, és jelenleg a háború előtti szintjük két-háromszorosán állnak.
A most véget érő nyár nem növelte az energiahiányt Európában. Épp ellenkezőleg, a megújulókból annyi áramot termelt Európa, hogy gázra alig volt szükség a villamos energia előállításához, így a tározói betáplálások zavarta-lanul folyhattak. Ennek eredményeképp szeptember közepén az európai tárolók előző évi maximális töltöttségi szintjét meghaladták. A spot piacon valamint a közeli szállítású határidős termékek esetében a magas tározói szint egyértelműen lefelé nyomja az árat, még a norvég szállítási mennyiségek jelentős csökkenése sem okozta egyelőre a gáz spot piaci árainak újabb erőteljes emelkedését.
A gazdasági környezet továbbra is kedvezőtlen. Az OECD-országokban gyenge a lendület, és különösen Euró-pában az energiafogyasztás továbbra is alacsonyabb, mint az előző időszakokban. Az energiaigényes ipar egy része megszűnt vagy csökkentette kapacitásait. A teljes energia- és gázfogyasztás az előző évhez képest mintegy 5%-kal alacsonyabb.
Az ukrajnai háború és a megváltozott gázáramlások továbbra is meghatározó tényezők a piacon. Félő, hogy a háborúval kapcsolatban a 2024-es amerikai választásokig nem sok változás történik. A kép még ezután sem felté-tlenül fog kitisztulni, az energiaszegény Európa továbbra is az LNG- és olajpiacok bábja maradhat.
Az energiamegtakarítási törekvések mindaddig fennmaradnak, amíg az ipar árat drágának tartja, illetve amíg az ellátás biztonságával kapcsolatos rizikó fennáll.
A gáz ára az elkövetkező hónapokban is meghatározó marad a villamos energia árképzése és az európai szénkereslet szempontjából, az enyhülésre utaló jelek ellenére. Az európai szénerőművek a tél folyamán teljes terheléssel működtek. Most Németországban a második negyedév elején megtörtént a nukleáris erőművek leál-lítása. A francia atomerőművek alacsony rendelkezésre állásával együtt ez hosszú távon további hiányt fog okozni az energiapiacon, ha a megújulók nem termelnek. A gáz marad tehát a villamosenergia-árképzés kulcstényezője, ami jelenleg gázból olcsóbb, mint a széntüzelésű termelés.
Európa versenyhátránya az energiaárak terén az USA-val és néhány ázsiai gazdasággal szemben folyamatosan csökkent. Ez a különbség gyorsan újra növekedhet, ha egy szélsőséges műszaki vagy időjárási esemény bekövet-kezik. Jelenlegi kilátásaink szerint a következő tél valószínűleg energia-korlátozás nélküli lesz.
A rövid távú kedvezőtlen hatások ellenére arra számítunk, hogy a távoli jövőben a gáz és az áram ára (vásárlóerővel és inflációval kiigazítva) sokkal kedvezőbb lesz, mint azt egyes előrejelzések ma mutatják. A jelenleg magas árak befolyásolják a kínálatot, a megújuló energiák pedig a legköltséghatékonyabb és politikailag legstabilabb energiatermelési formát jelentik. Ugyanakkor a CO2 ára, amely jelenleg kb. 85 EUR/t (Future Cal 24), elősegíti a szén és a gáz irányából való elmozdulást.
A 2023-as év hátralévő részében azonban csak akkor számítunk kedvezőbb árakra (a német villamos energia esetében 90 EUR/MWh alatti, illetve a gáz esetében 35 EUR/MWh alatti szintre) ha a háború nem vesz szélsőséges irányt.
Az európai piacok tehát továbbra is az időjárás, a szankciók, az energiaköltség-kiegyenlítési rendeletek és a háború okozta korlátozások közötti dobálózás játékszerei maradnak. A számlát a konfliktusért ugyan Ukrajna (fizikailag) és EU-Európa (pénzügyileg) állja, mégsem tűnik úgy, hogy Európa számára kedvező irányba tudná befolyásolni a konfluktust. Az ukrán népre nehezedő teher embertelennek tűnik, és elkeserítő, hogy Európának nincsenek jó lapjai a Putyin által okozott igazságtalansággal szemben.
Európa továbbra is rendkívül függ az EU-n kívülről érkező energiahordozóktól. A gáz több mint 90%-a nem uniós országokból származik, még ha Norvégiát nagyon jó barátnak tekintjük is, több mint 60%-os importfüggőség mar-ad. Az importfüggőség pedig árfüggőséget jelent az LNG világpiacán. Ez a piac azonban nem ismer barátokat, csak a keresletet és a kínálatot. Amíg alternatívák nélkül függünk a globális LNG-től, addig csak a megújuló en-ergiaforrásokon és a CO2-kereskedelmen keresztül tudjuk befolyásolni az áram és a gáz árképzését Európában. Ahhoz, hogy az energiaipar dekarbonizálása során rövid távon ne kerüljünk a világpiacon kieső pozícióba, szükségünk lesz a CBAM-re…
Európa szerencsés volt az előző évhez képest az energiaárak tekintetében. A tavalyi, nyáron csúcsosodó extrém földgáz- és áramárakkal szemben 2023-ban jóval kedvezőbb árakat tapasztalunk a piacokon. Az év eleje óta az áram- és gázárak folyamatosan csökkentek, és jelenleg a háború előtti szintjük két-háromszorosán állnak.
A most véget érő nyár nem növelte az energiahiányt Európában. Épp ellenkezőleg, a megújulókból annyi áramot termelt Európa, hogy gázra alig volt szükség a villamos energia előállításához, így a tározói betáplálások zavarta-lanul folyhattak. Ennek eredményeképp szeptember közepén az európai tárolók előző évi maximális töltöttségi szintjét meghaladták. A spot piacon valamint a közeli szállítású határidős termékek esetében a magas tározói szint egyértelműen lefelé nyomja az árat, még a norvég szállítási mennyiségek jelentős csökkenése sem okozta egyelőre a gáz spot piaci árainak újabb erőteljes emelkedését.
A gazdasági környezet továbbra is kedvezőtlen. Az OECD-országokban gyenge a lendület, és különösen Euró-pában az energiafogyasztás továbbra is alacsonyabb, mint az előző időszakokban. Az energiaigényes ipar egy része megszűnt vagy csökkentette kapacitásait. A teljes energia- és gázfogyasztás az előző évhez képest mintegy 5%-kal alacsonyabb.
Az ukrajnai háború és a megváltozott gázáramlások továbbra is meghatározó tényezők a piacon. Félő, hogy a háborúval kapcsolatban a 2024-es amerikai választásokig nem sok változás történik. A kép még ezután sem felté-tlenül fog kitisztulni, az energiaszegény Európa továbbra is az LNG- és olajpiacok bábja maradhat.
Az energiamegtakarítási törekvések mindaddig fennmaradnak, amíg az ipar árat drágának tartja, illetve amíg az ellátás biztonságával kapcsolatos rizikó fennáll.
A gáz ára az elkövetkező hónapokban is meghatározó marad a villamos energia árképzése és az európai szénkereslet szempontjából, az enyhülésre utaló jelek ellenére. Az európai szénerőművek a tél folyamán teljes terheléssel működtek. Most Németországban a második negyedév elején megtörtént a nukleáris erőművek leál-lítása. A francia atomerőművek alacsony rendelkezésre állásával együtt ez hosszú távon további hiányt fog okozni az energiapiacon, ha a megújulók nem termelnek. A gáz marad tehát a villamosenergia-árképzés kulcstényezője, ami jelenleg gázból olcsóbb, mint a széntüzelésű termelés.
Európa versenyhátránya az energiaárak terén az USA-val és néhány ázsiai gazdasággal szemben folyamatosan csökkent. Ez a különbség gyorsan újra növekedhet, ha egy szélsőséges műszaki vagy időjárási esemény bekövet-kezik. Jelenlegi kilátásaink szerint a következő tél valószínűleg energia-korlátozás nélküli lesz.
A rövid távú kedvezőtlen hatások ellenére arra számítunk, hogy a távoli jövőben a gáz és az áram ára (vásárlóerővel és inflációval kiigazítva) sokkal kedvezőbb lesz, mint azt egyes előrejelzések ma mutatják. A jelenleg magas árak befolyásolják a kínálatot, a megújuló energiák pedig a legköltséghatékonyabb és politikailag legstabilabb energiatermelési formát jelentik. Ugyanakkor a CO2 ára, amely jelenleg kb. 85 EUR/t (Future Cal 24), elősegíti a szén és a gáz irányából való elmozdulást.
A 2023-as év hátralévő részében azonban csak akkor számítunk kedvezőbb árakra (a német villamos energia esetében 90 EUR/MWh alatti, illetve a gáz esetében 35 EUR/MWh alatti szintre) ha a háború nem vesz szélsőséges irányt.
Az európai piacok tehát továbbra is az időjárás, a szankciók, az energiaköltség-kiegyenlítési rendeletek és a háború okozta korlátozások közötti dobálózás játékszerei maradnak. A számlát a konfliktusért ugyan Ukrajna (fizikailag) és EU-Európa (pénzügyileg) állja, mégsem tűnik úgy, hogy Európa számára kedvező irányba tudná befolyásolni a konfluktust. Az ukrán népre nehezedő teher embertelennek tűnik, és elkeserítő, hogy Európának nincsenek jó lapjai a Putyin által okozott igazságtalansággal szemben.
Európa továbbra is rendkívül függ az EU-n kívülről érkező energiahordozóktól. A gáz több mint 90%-a nem uniós országokból származik, még ha Norvégiát nagyon jó barátnak tekintjük is, több mint 60%-os importfüggőség mar-ad. Az importfüggőség pedig árfüggőséget jelent az LNG világpiacán. Ez a piac azonban nem ismer barátokat, csak a keresletet és a kínálatot. Amíg alternatívák nélkül függünk a globális LNG-től, addig csak a megújuló en-ergiaforrásokon és a CO2-kereskedelmen keresztül tudjuk befolyásolni az áram és a gáz árképzését Európában. Ahhoz, hogy az energiaipar dekarbonizálása során rövid távon ne kerüljünk a világpiacon kieső pozícióba, szükségünk lesz a CBAM-re…
Felix Diwok
CEO az Inercomp csapata nevében