Bár az ünnepi időszak már a látóhatáron csillog, egy újabb hideg és szélcsendes november áll mögöttünk, emelkedő energiaárakkal és érdekes energiaipari hírekkel. Az események és eredmények a következő címszó alatt foglalhatók össze: „Jelentős beruházási igény a dekarbonizáció szükséges kihívásainak való megfeleléshez”.
Először is, a Trading Hub Europe GmbH (THE) bejelentette a német gáztárolási díj 2,99 EUR/MWh-ra történő emelését 2025-től a gáztárolók töltöttségi szintjének biztosítása érdekében. Korábban 2,50 EUR/MWh volt a díj mértéke. Ennek hátterében az áll, hogy a költségeket kevesebb fogyasztóra lehet áthárítani – olvasható a sajtóközleményben. Németország eredetileg a szomszédos országokat is bevonták a gáztárolási illeték megfizetésébe, de Ausztriából, Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából érkező panaszok után erről lemondanak. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó törvény a német kormánykoalíció felbomlása miatt esetleg késik, az összeget márciustól visszamenőlegesen kell beszedni. A tervezett (!) törvénymódosítással a THE már nem vethet ki gáztárolási illetéket a szomszédos országokba áramló mennyiségekre. Az illeték összegének 2025. január 1-jétől történő újraszámításánál figyelembe veszik az illetékköteles mennyiség előre jelzett, erőteljesebb csökkenését. Az illetéket Németországban az ukrajnai háború során vezették be, miután Németország minimumkövetelményeket írt elő a tárolók töltöttségi szintjére vonatkozóan.
Az elmúlt hetekben szinte valamennyi uniós tagállamban bejelentették az áram- és gázhálózatok használati költségek az inflációt jóval meghaladó mértékű emelkedését. Ennek egyik fő oka – a német gáztárolási díjhoz hasonlóan – az alacsonyabb fogyasztási volumen. Mivel a fajlagos hálózati költségeket szinte minden uniós országban a fogyasztás befolyásolja, az éves összfogyasztás csökkenése a költségek növekedését eredményezi. A hálózat használati költségek a villamos energia esetében az esedékes beruházások miatt tovább emelkednek. Az Európai Bizottság becslése szerint 2030-ig összesen 584 milliárd euró értékű további infrastrukturális beruházásra lesz szükség. Összehasonlításképpen: az elmúlt években az éves hálózati infrastrukturális beruházások 22 és 32 milliárd euró között voltak. A BCG tanácsadó cég jelentése szerint 2030-ra 800 milliárd eurós, 2050-re pedig 2,5 billió eurós hiányt prognosztizálnak. Ennek következtében a hálózatok 2050-re 60 százalékkal elmaradnak majd a kereslettől – figyelmeztetnek jelentésükben az iparág képviselői. Az európai villamosenergia-hálózatok megerősítésére azonban szükség van, ha a kontinens folytatni akarja a szén-dioxid-mentesítési erőfeszítéseket. A gázhálózatok esetében gazdaságilag még nem lehet megbecsülni, hogy milyen mennyiségekkel kel számolni jövőben, mert az európai politika energiaiparral kapcsolatos célkitűzései ellentmondásosak. Az emelkedő hálózati költségek a versenyképesség romlásához vezetnek Európában. Az elmúlt hetekben a médiában nagy visszhangot kiváltó telephelybezárások részben erre vezethetők vissza. A saját energiaforrások (különösen a gáz) hiánya miatt Európában függünk a konvencionális energia importtól, ami azt jelenti, hogy az európai gazdaságok szinte minden egyes MWh-ért megfizetik a termelési költségek és az importárak közötti különbséget.
Az ENSZ 29. klímakonferenciáján több ellentmondásos cél is napvilágot látott. A 2,8 fokos hőmérséklet-emelkedés valós forgatókönyvét figyelembe véve a COP29 eredményei aligha tekinthetők sikernek. A legfontosabb pont az úgynevezett „pénzügyi COP”: a korábbi megállapodás (évi 100 milliárd dollár 2020 és 2025 között) lejártát követően az iparosodott országok által a fejlődő országoknak fizetett klímaköltségek. Ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjük, és ne szippantsunk el még többet a szén-dioxid-kibocsátási költségvetésből, beruházásokra van szükség. A kérdés csak az, hogy mennyit?
A Klima-Allianz e.V. tanulmánya 1 billió dollárról ír, és az országok falanxa 1,3 billió dollárt követelt a konferencián, azaz a korábbi 100 milliárd dollár többszörösét. Végül gyenge megállapodás született évi 300 milliárd USD-ről 2035-ig. Minden szakértői jelentés rámutat arra, hogy az összes költség teljes kifizetése az államháztartásból utópisztikus, és hogy a magánpénzek áramlása is fontos. Így kell az 1,3/1 billió USD és a 300 milliárd USD közötti szakadékot megszüntetni. Hogy ez pontosan hogyan fog történni, az szokás szerint továbbra is tisztázatlan. Tény: akár a hálózati költségek, akár a szén-dioxid adósság rendezésére szolgáló kifizetések, akár a klímavédelmi erőfeszítések beruházási igényei – az elmúlt évtizedek korlátlan jólétének költségei magasak, de megkerülhetetlenek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az érintett szereplők (Kína, India, USA) többnyire kibújnak a felelősség alól, és különösen Trumpnak a párizsi klímacélokból való kilépése Damoklész kardjaként lebeg a globális éghajlat-politika felett. Az a célok aszimmetrikus konfliktusához vezet, ha egyes országok a fosszilis tüzelőanyagok importját támogatják, míg mások klímasemlegességre törekszenek.
Az árak alakulását tekintve az energiapiacokon novemberben emelkedés volt tapasztalható. Az előző két hónap oldalazó mozgása utáni emelkedést ezúttal kevésbé a fundamentális tényezők, illetve a globális szállítás nehézségei vagy a politikai konfliktusok alakítják, mert jelenleg valami egészen hétköznapi befolyásolja az árakat: az időjárás. Míg az alacsony szélhozam (a hónap elején 4 GW, ami a átlagosnak csupán 14%-a) a spot piacon volt felelős azért, hogy Németországban 113,91 EUR/MWh átlaggal november vélhetően az év legdrágább hónapja volt, addig a határidős piacon az alacsony hőmérséklet volt a meghatározó tényező. Végső soron a növekvő gázkereslet miatt a gáz ára jövő évi szállításra 19%-kal emelkedett. A szélellátás hiánya miatt ez az emelkedés a gáztüzelésű erőműveken keresztül a villamos energia frontévére is átterhelődött (+15%).
Az előrejelzésekkel ellentétben a hideg időjárás miatt a gáztárolókból nagymértékben (akár napi 4 TWh-t) tároltak ki gázt. Ugyanakkor egy másik tényező is felhajtotta az árakat, ami a kitárolás mellett betáplálási igényt is eredményezett: Az EU Bizottság új tárolási célkitűzései következtében, amelyek szerint február végén 45% helyett 50%-nak kell a tárolókban maradnia, a piacnak nagyjából 50 TWh-ra becsült hiányt kell pótlólagosan importálnia. Bár az elmúlt öt év tárolási szintjei a jelenlegi időpontban csak 2021-ben voltak alacsonyabbak, és az ENTSOG (European Network of Transmission System Operators for Gas, azaz a földgázszállító rendszerüzemeltetők európai hálózata) optimista téli kilátásai továbbra is fennállnak. Mind a referencia-forgatókönyv (ukrajnai tranzit 2024 végéig, átlagos LNG-kínálat és hőmérséklet), mind a nagyon hideg tél forgatókönyve szerint a gáztárolók szintje legalább 18%-ban tele marad. Európa hőellátása tehát jelenleg biztosított.
Mire számíthatunk decemberben? Először is a karácsonyra, amelyhez minden jót kívánunk Önnek és szeretteinek. Az ünnepek az alacsony fogyasztással és a kissé magasabb várható szélenergia-termeléssel a spotárak enyhe konszolidációjához vezetnek. Ugyanakkor rövid távon nem látunk okot a határidős piaci gázárak csökkenésére. A tárolókból való kivonás továbbra is jelentős, és az árak jelenleg a hőmérsékleti előrejelzésre reagálnak, amely a 24/25. télre 0,1-1,4 fokkal a normálisnál alacsonyabb hőmérsékletet feltételez.
E frissítő hideg mellett: Sok sikert az energetikai döntésekhez és minden jót az új évben!
Bár az ünnepi időszak már a látóhatáron csillog, egy újabb hideg és szélcsendes november áll mögöttünk, emelkedő energiaárakkal és érdekes energiaipari hírekkel. Az események és eredmények a következő címszó alatt foglalhatók össze: „Jelentős beruházási igény a dekarbonizáció szükséges kihívásainak való megfeleléshez”.
Először is, a Trading Hub Europe GmbH (THE) bejelentette a német gáztárolási díj 2,99 EUR/MWh-ra történő emelését 2025-től a gáztárolók töltöttségi szintjének biztosítása érdekében. Korábban 2,50 EUR/MWh volt a díj mértéke. Ennek hátterében az áll, hogy a költségeket kevesebb fogyasztóra lehet áthárítani – olvasható a sajtóközleményben. Németország eredetileg a szomszédos országokat is bevonták a gáztárolási illeték megfizetésébe, de Ausztriából, Csehországból, Magyarországról és Szlovákiából érkező panaszok után erről lemondanak. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó törvény a német kormánykoalíció felbomlása miatt esetleg késik, az összeget márciustól visszamenőlegesen kell beszedni. A tervezett (!) törvénymódosítással a THE már nem vethet ki gáztárolási illetéket a szomszédos országokba áramló mennyiségekre. Az illeték összegének 2025. január 1-jétől történő újraszámításánál figyelembe veszik az illetékköteles mennyiség előre jelzett, erőteljesebb csökkenését. Az illetéket Németországban az ukrajnai háború során vezették be, miután Németország minimumkövetelményeket írt elő a tárolók töltöttségi szintjére vonatkozóan.
Az elmúlt hetekben szinte valamennyi uniós tagállamban bejelentették az áram- és gázhálózatok használati költségek az inflációt jóval meghaladó mértékű emelkedését. Ennek egyik fő oka – a német gáztárolási díjhoz hasonlóan – az alacsonyabb fogyasztási volumen. Mivel a fajlagos hálózati költségeket szinte minden uniós országban a fogyasztás befolyásolja, az éves összfogyasztás csökkenése a költségek növekedését eredményezi. A hálózat használati költségek a villamos energia esetében az esedékes beruházások miatt tovább emelkednek. Az Európai Bizottság becslése szerint 2030-ig összesen 584 milliárd euró értékű további infrastrukturális beruházásra lesz szükség. Összehasonlításképpen: az elmúlt években az éves hálózati infrastrukturális beruházások 22 és 32 milliárd euró között voltak. A BCG tanácsadó cég jelentése szerint 2030-ra 800 milliárd eurós, 2050-re pedig 2,5 billió eurós hiányt prognosztizálnak. Ennek következtében a hálózatok 2050-re 60 százalékkal elmaradnak majd a kereslettől – figyelmeztetnek jelentésükben az iparág képviselői. Az európai villamosenergia-hálózatok megerősítésére azonban szükség van, ha a kontinens folytatni akarja a szén-dioxid-mentesítési erőfeszítéseket. A gázhálózatok esetében gazdaságilag még nem lehet megbecsülni, hogy milyen mennyiségekkel kel számolni jövőben, mert az európai politika energiaiparral kapcsolatos célkitűzései ellentmondásosak. Az emelkedő hálózati költségek a versenyképesség romlásához vezetnek Európában. Az elmúlt hetekben a médiában nagy visszhangot kiváltó telephelybezárások részben erre vezethetők vissza. A saját energiaforrások (különösen a gáz) hiánya miatt Európában függünk a konvencionális energia importtól, ami azt jelenti, hogy az európai gazdaságok szinte minden egyes MWh-ért megfizetik a termelési költségek és az importárak közötti különbséget.
Az ENSZ 29. klímakonferenciáján több ellentmondásos cél is napvilágot látott. A 2,8 fokos hőmérséklet-emelkedés valós forgatókönyvét figyelembe véve a COP29 eredményei aligha tekinthetők sikernek. A legfontosabb pont az úgynevezett „pénzügyi COP”: a korábbi megállapodás (évi 100 milliárd dollár 2020 és 2025 között) lejártát követően az iparosodott országok által a fejlődő országoknak fizetett klímaköltségek. Ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérjük, és ne szippantsunk el még többet a szén-dioxid-kibocsátási költségvetésből, beruházásokra van szükség. A kérdés csak az, hogy mennyit?
A Klima-Allianz e.V. tanulmánya 1 billió dollárról ír, és az országok falanxa 1,3 billió dollárt követelt a konferencián, azaz a korábbi 100 milliárd dollár többszörösét. Végül gyenge megállapodás született évi 300 milliárd USD-ről 2035-ig. Minden szakértői jelentés rámutat arra, hogy az összes költség teljes kifizetése az államháztartásból utópisztikus, és hogy a magánpénzek áramlása is fontos. Így kell az 1,3/1 billió USD és a 300 milliárd USD közötti szakadékot megszüntetni. Hogy ez pontosan hogyan fog történni, az szokás szerint továbbra is tisztázatlan. Tény: akár a hálózati költségek, akár a szén-dioxid adósság rendezésére szolgáló kifizetések, akár a klímavédelmi erőfeszítések beruházási igényei – az elmúlt évtizedek korlátlan jólétének költségei magasak, de megkerülhetetlenek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az érintett szereplők (Kína, India, USA) többnyire kibújnak a felelősség alól, és különösen Trumpnak a párizsi klímacélokból való kilépése Damoklész kardjaként lebeg a globális éghajlat-politika felett. Az a célok aszimmetrikus konfliktusához vezet, ha egyes országok a fosszilis tüzelőanyagok importját támogatják, míg mások klímasemlegességre törekszenek.
Az árak alakulását tekintve az energiapiacokon novemberben emelkedés volt tapasztalható. Az előző két hónap oldalazó mozgása utáni emelkedést ezúttal kevésbé a fundamentális tényezők, illetve a globális szállítás nehézségei vagy a politikai konfliktusok alakítják, mert jelenleg valami egészen hétköznapi befolyásolja az árakat: az időjárás. Míg az alacsony szélhozam (a hónap elején 4 GW, ami a átlagosnak csupán 14%-a) a spot piacon volt felelős azért, hogy Németországban 113,91 EUR/MWh átlaggal november vélhetően az év legdrágább hónapja volt, addig a határidős piacon az alacsony hőmérséklet volt a meghatározó tényező. Végső soron a növekvő gázkereslet miatt a gáz ára jövő évi szállításra 19%-kal emelkedett. A szélellátás hiánya miatt ez az emelkedés a gáztüzelésű erőműveken keresztül a villamos energia frontévére is átterhelődött (+15%).
Az előrejelzésekkel ellentétben a hideg időjárás miatt a gáztárolókból nagymértékben (akár napi 4 TWh-t) tároltak ki gázt. Ugyanakkor egy másik tényező is felhajtotta az árakat, ami a kitárolás mellett betáplálási igényt is eredményezett: Az EU Bizottság új tárolási célkitűzései következtében, amelyek szerint február végén 45% helyett 50%-nak kell a tárolókban maradnia, a piacnak nagyjából 50 TWh-ra becsült hiányt kell pótlólagosan importálnia. Bár az elmúlt öt év tárolási szintjei a jelenlegi időpontban csak 2021-ben voltak alacsonyabbak, és az ENTSOG (European Network of Transmission System Operators for Gas, azaz a földgázszállító rendszerüzemeltetők európai hálózata) optimista téli kilátásai továbbra is fennállnak. Mind a referencia-forgatókönyv (ukrajnai tranzit 2024 végéig, átlagos LNG-kínálat és hőmérséklet), mind a nagyon hideg tél forgatókönyve szerint a gáztárolók szintje legalább 18%-ban tele marad. Európa hőellátása tehát jelenleg biztosított.
Mire számíthatunk decemberben? Először is a karácsonyra, amelyhez minden jót kívánunk Önnek és szeretteinek. Az ünnepek az alacsony fogyasztással és a kissé magasabb várható szélenergia-termeléssel a spotárak enyhe konszolidációjához vezetnek. Ugyanakkor rövid távon nem látunk okot a határidős piaci gázárak csökkenésére. A tárolókból való kivonás továbbra is jelentős, és az árak jelenleg a hőmérsékleti előrejelzésre reagálnak, amely a 24/25. télre 0,1-1,4 fokkal a normálisnál alacsonyabb hőmérsékletet feltételez.
E frissítő hideg mellett: Sok sikert az energetikai döntésekhez és minden jót az új évben!
André Massanek, Marlene Aschauer és Felix Diwok