Loader
 

Piaci elemzés

2024.március

Új év, új szerencse? Érvényes ez az újévi mondás az energiaárakra is? Jók vagy rosszak a magas árak; örüljünk nekik, vagy inkább szomorkodjunk? Az energiaiparban igazából sosem léteztek mindenkinek “jó” árak. Az egyes piaci szereplők másként és másként értékelik az árszintet: Az energiatermelők örülnek a magas áraknak és következésképpen a magas profitnak, legalábbis mindaddig, amíg a kínálati oldal más alternatívák felé nem néz, ami a keresletet és ezzel az árak csökkenését okozza. A fogyasztói oldalon – akár az ipar, akár a végfelhasználók – az alacsony árak és az alacsony költségek segítik a gazdálkodást. És miért kell egyáltalán különbséget tenni a “termelés” és a “fogyasztás” között? Valójában az energiát sem előállítani, sem elfogyasztani nem lehet; a termodinamika első törvénye szerint az átalakítás a fizikailag helyes kifejezés. Az elmúlt közel 2 éveben a szabályozási környezet fontos szerepet játszik az ár-költség témában. Az árak nem lehetnek túl magasak, hogy elkerüljük a versenyképesség elvesztését és a társadalmi problémákat. Szélsőséges árak esetén szocioökonómiai szempontból is lehet létjogosultsága a különböző árfékeknek, melyek az alapvető szükségletek kielégítését segítik, megfizethető áron. A piacon egy ideje élénk vita folyik az árképzés mikéntjétől is, még a liberális aranytojásként kezelt Merit Order rendszerét is kritika éri. Ráadásul a klímaválság Damoklész kardjaként lebeg a világ felett, és rángatja az erőforrásokat és az energiafogyasztást. Ami bizonyosan látszik, hogy az Ukrán válsággal kapcsolatos magas árak miatt jelentősen csökkent az energiafogyasztás Európában, ami kedvezően hat a szénlábnyomra is.
Akárhogy is nézzük, az energiaárakat differenciáltan kell vizsgálni. Helyi, globális, geopolitikai, éghajlati, társadalmi és fizikai szempontból is. A világ növekvő összetettsége nem áll meg az energiaiparban – sőt, épp ellenkezőleg: az energiaágazat, a jólét és a gazdaság minden szükségletével, valamint a világra és az emberekre gyakorolt minden erkölcsileg vitatható következményével a bonyolultság egyik oka, és része a növekvő zűrzavarnak és zavarodottságnak. Független energiaszolgáltatóként azon dolgozunk, hogy Önökkel együtt bogozzuk ki ezt a kuszaságot.

Tény, hogy a villamosenergia- és gázárak 2023-ban folyamatosan csökkentek, és most már majdnem a háború kezdete előtti szinten vannak. A közel-keleti geopolitikai feszültségek – egyelőre – nincsenek közvetlen hatással az európai gáz- és villamosenergia-ellátásra. A piac pszichológiáján és az olajárakon keresztül azonban hatással vannak a határidős piaci árakra.

A tavalyi nyár jóformán október végén ért véget, így továbbra sem fenyeget bennünket energiahiány Európában. Épp ellenkezőleg, a megújulókból annyi áramot termelt Európa, hogy gázra alig volt szükség a villamos energia előállításához, így a tározói betáplálások zavartalanul folyhattak. Ennek eredményeképp az európai gáztárolók már ősszel minden eddiginél magasabb töltöttségi szintet értek el 100%-os értékkel. Az árak továbbra is lefelé irányuló nyomás alatt vannak, amit a novemberi hideg időszakok sem tudtak megtörni. Az LNG-import kedvező helyzete és az év végén még mindig 90%-os tározóknak köszönhetően az új év elején is folytatódik a csökkenő tendencia. A kimondottan enyhe hőmérsékleti előrejelzések hatására az elemzők (továbbra is stabil LNG-import mellett) tél végére a gáztárolók 55%-os telítettségét várják. Ez azt jelenti, hogy az idei telet valószínűleg több mint félig megtelt gáztárolókkal fogjuk befejezni. A gázárakra nehezedő nyomás tehát továbbra is megmaradni látszik, és a gázáron keresztül várhatóan csökkentő hatással lesz a villamosenergia-árakra is.

A recessziós aggodalmak és a gyenge kereslet hozzájárulnak a „bearish” piaci kilátásokhoz. Az OECD-országokban gyenge a lendület, és különösen Európában az energiafogyasztás továbbra is alacsonyabb, mint a megelőző időszakokban. Az energiaigényes ipar egy része eltűnt vagy csökkentette kapacitásait. Európa energiafogyasztása az előző évhez képest mintegy 5%-kal alacsonyabb, a földgáz esetében ez az érték 13%! 2023-ban Németországban az energiafogyasztás az újraegyesítés óta látott legalacsonyabb szintre csökkent. Egy német energiamérlegekkel foglalkozó munkacsoport a gyenge gazdasági teljesítmény következtében 7,9%-os csökkenést vár. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás több mint negyedével elmarad az 1990-es értéktől. Az egyetlen fogyasztást növelő hatás Németországban az összlakosság 85 millió fölé emelkedése volt. Megjegyzés: Ausztria is átlépte a 9 milliós határt. A gazdaságban azonban lehet fény az alagút végén: az ETH Zürich 2024-re gazdasági fellendülést jelez, ami, ha beigazolódik, az energiára is árnövelő hatással lesz.

Az ukrajnai háború és a megváltozott gázáramlások továbbra is meghatározó tényezők a piacon. Félő, hogy a háborúval kapcsolatban a 2024-es amerikai választásokig nem sok változás történik és a kép ezután sem fog feltétlenül kitisztulni. Az ukrán Naftogaz és a Gazprom közötti tranzitszerződés 2024. decemberi felmondása gyakorlatilag biztosra vehető. Ez azt jelenti, hogy orosz vezetékes gáz már csak a Turkstream vezetéken keresztül juthat majd el Európába. Az amerikai választások mellett 2024-ben további fontos demokratikus folyamatokra is sor kerül. Az uniós választások jelentős hatással lehetnek a kétoldalú energiaügyi megállapodásokra, de akár a világ energiakereskedelmi rendszerére is.

A gáz ára az elkövetkező hónapokban is meghatározó marad a villamos energia árképzése és az európai szénkereslet szempontjából is, az enyhülésre utaló jelek ellenére. Németországban a tavalyi második negyedév elején megtörtént a nukleáris erőművek leállítása. A francia atomerőművek alacsony rendelkezésre állásával együtt ez hosszú távon további hiányt okozhat az energiapiacon, főleg azokban az időszakokban, amikor a megújulók nem termelnek. A gáz marad tehát a villamosenergia-árképzés kulcstényezője, ami jelenleg gázból olcsóbb, mint a széntüzelésű termelés. Az év végén a gáz mellett a CO2 kvóta ára is ingadozást okozott a villamos energia árában. A december közepén mélypontot elérő, nagyon alacsony árszint miatt a piaci szereplők nagyon érzékenyen reagálnak a változásokra, amelyek kevésbé a fundamentumokon alapulnak, mint inkább a tőzsdei folyamatokon.

Európa versenyhátránya az energiaárak terén az USA-val és néhány ázsiai gazdasággal szemben folyamatosan csökkent. Ez a különbség ismét gyorsan növekedhet, ha egy szélsőséges műszaki vagy időjárási esemény bekövetkezik. Jelenlegi kilátásaink szerint ezen a télen sem lesz szükség az energiafogyasztás korlátozására, habár az EU az ezzel kapcsolatos vészhelyzeti szabályozásokat 2024-re is kiterjesztette. Ezek lehetővé teszik a megújuló energiaforrások könnyebb és gyorsabb bővítését, valamint az esetleges túlzott gázárak piaci mechanizmusokkal korrigálhatóságát is.
2026-tól a legtöbb elemző elegendő LNG kapacitással és tovább növekvő globális LNG mennyiségekkel számol. Nemcsak ezért számítunk arra, hogy a távoli jövőben a gáz és az áram ára (vásárlóerővel és inflációval kiigazítva) sokkal kedvezőbb lesz, mint azt az egyes előrejelzések ma mutatják. Közelmúlt magas árai és a klímavédelmi intézkedések befolyásolják a kínálatot, a megújuló energiák pedig a legköltséghatékonyabb és politikailag legstabilabb energiatermelési formát jelentik.

Az európai piacok tehát továbbra is az időjárás, a gazdasági kilátások, LNG ellátottság, a politika és a háború okozta korlátozások közötti dobálózás játékszerei maradnak. A számlát a konfliktusért ugyan Ukrajna (fizikailag) és EU-Európa (pénzügyileg) állja, mégsem tűnik úgy, hogy Európa számára kedvező irányba tudná befolyásolni a konfluktust. Egyébként Ukrajna maga is igyekszik bővíteni gáztermelését, és így kevésbé függeni a nyugati importtól. Az ottani potenciál óriási, Európa is képes lenne onnan beszerezni gázellátásának egy részét. Egy háborúban álló ország azonban nem vonzó hely a biztonságra és a biztosításra nagy hangsúlyt fektető befektetők számára.

Európának továbbra sincs sok lehetősége az energiaágazatban. A következő években csökkenteni kell a földgáz- és kőolajimportot, mert Európa jelenleg nagymértékben függ az EU-n kívüli szállításoktól. A gáz több mint 90%-a nem uniós országokból származik, még ha Norvégiát nagyon jó barátnak tekintjük is, több mint 60%-os importfüggőség marad. Az importfüggőség pedig árfüggőséget jelent az LNG világpiacán. Ez a piac azonban nem ismer barátokat, csak a keresletet és a kínálatot. A függőség csökkentése érdekében vagy alternatívákat kell keresnünk (a biometán és a hidrogén egyelőre gyerekcipőben járnak), pl: több kőolajat és földgázt Európában kitermelni, vagy jelentősen növelnünk kell a villamosenergia-termelést. A lehetőségek Európán belüli lehető legjobb koordinációjára és az összes erőforrás kihasználására van mindehez szükségünk. Az energiaipar szempontjából reméljük, hogy az európai országok közötti együttműködés tovább fog fejlődni a hálózatbővítéssel, az energiaipari infrastruktúra létrehozásával kapcsolatos kérdésekben, valamint az energiaiparral kapcsolatos (kül)politikai kérdésekben. Erre mind a gazdaság, mind a béke érdekében szükségünk van.

Üdvözlettel,
Felix Diwok, CEO,
az Inercomp csapat nevében

LuxundLumen_WEB_003