Az energiagazdaság egyben mindig energiapolitika is – ez napjainkban ismét bebizonyosodik európai szinten. Egy magas rangú uniós képviselő szerint az EU Bizottsága azt fontolgatja, hogy megtiltja az uniós vállalatoknak, hogy új szerződéseket kössenek Oroszországgal fosszilis tüzelőanyagokra. Egyúttal jogi lehetőségekről is tárgyalnak, hogy a vállalatok hogyan mondhatnák fel az Oroszországgal kötött meglévő gázszerződéseket anélkül, hogy szankciókat kellene fizetniük. Ennek hátterében az a kockázat áll, hogy egy uniós szintű embargó az egyes tagállamok miatt meghiúsulhat. A Bizottság május 6-ig tervet kíván előterjeszteni arról, hogy az EU hogyan csökkentheti tovább az Oroszországtól való energiafüggőségét.
Az ukrajnai orosz inváziót követő szankciók ellenére az EU továbbra is Oroszországból szerzi be földgáz- és LNG-importjának mintegy 19 százalékát. Véleményünk szerint az orosz LNG-ről való következetes lemondás geopolitikai szempontból hatékony és gazdaságilag is életképes lenne. Világszerte forgalmazott árucikkként az LNG könnyen elérhető – például az USA-ból érkező szállítások révén. A hatás: Oroszországnak nagyobb távolságokon magasabb szállítási költségeket kellene viselnie, míg Európa biztosíthatná ellátását. Egy ilyen lépés az USA kereskedelmi mérlegének is kedvezne, és összhangban lenne az Egyesült Államok energiapolitikai érdekeivel.
Hosszabb távon azonban világosan látszik, hogy Európa energiafüggetlenségét nem lehet importálni – azt elő kell állítani. A villamos energia és a gáz nagyobb mértékű belföldi előállítása ezért nemcsak geopolitikai cél, hanem ökológiai szükségszerűség is: a rövidebb szállítási útvonalak kevesebb energiaveszteséget jelentenek, és a belföldi energia nagyobb aránya csökkenti a globális válságokkal szembeni árérzékenységet.
Az európai szélenergia-ipar pontosan ebbe az irányba törekszik a nemrégiben közzétett „Copenhagen Call to Action” elnevezésű felhívással, amelyet a WindEurope 2025-ös éves kongresszusán mutattak be, és amely több mint 16 000 iparági képviselőt hozott össze a dán fővárosban. A szélenergia-ipar három kulcsfontosságú követelést fogalmaz meg az európai piac felfutásának fokozása és ezzel egyidejűleg az energiabiztonság és az ipari versenyképesség erősítése érdekében:
gyorsított engedélyezés: Az új uniós engedélyezési követelményeket következetesen végre kell hajtani. Németországot példaképnek tekintik – ott a szárazföldi szélenergia projektek engedélyezése a hétszeresére nőtt. Sok más tagállamban azonban a végrehajtás továbbra is lassú.
Méltányos átállás: Az iparág állami támogatást követel a megújuló energiával kötött közvetlen ellátási szerződésekhez, valamint a villamosenergia-adók és -járulékok drasztikus csökkentését. Jelenleg a szélenergiára kivetett illetékek gyakran magasabbak, mint a fosszilis gázra kivetett illetékek – ez gazdasági visszatartó erő, amely lassítja az energiaátállást.
Beruházási ösztönzők a „contract for difference” (különbözetre vonatkozó szerződések) révén: Ez csökkentené a szélerőműprojektek tőkeköltségeit és kiszámíthatóságot teremtene. A kormányok számára méltányos ár-érték arányt kínálnak, és a pályázatok új szabványává kellene válniuk.
Az energiaipar szempontjából ezek az intézkedések nemcsak ésszerűek, hanem költséghatékonyak is. A szélenergia már most is a villamosenergia-termelés egyik legolcsóbb formája. A szélenergia révén történő villamosítás ráadásul a gáz iránti kereslet csökkentését is elősegíti: az európai földgáz mintegy negyedét alakítják át villamos energiává – a megtakarítások itt közvetlenül erősítik az Európai Bizottság politikai és gazdasági céljait.
Az átfogó politikai uniós törekvések mellett a világpolitika szinte történelmi léptékben vette át a 2025 áprilisát. Ez a hónap a szélsőségek hónapja volt – az áprilist a folyamatos feszültség és a megnyugvás jellemezte, az eszkalálódó vámvitáktól a megoldási optimizmusig, a húsvéti nyugalomtól az ibériai áramszünetig. Különösen a Donald Trump által a hónap elején kirobbantott kereskedelmi viták sodorták padlóra nemcsak az energiatőzsdéket, hanem a globális pénzpiacokat is. Az energiagazdasági fundamentumok átmenetileg háttérbe szorultak, és a politikai erőké lett a játéktér. A piacok ezután megnyugodtak és lassan ismét emelkedtek. A kereskedés szempontjából nyugodt húsvéti héttel együtt beindult az átrendeződés, amelyet részletesen megvizsgálunk.
Egyértelmű, hogy az energiaárak a határidős piacon a vámok és ellenvámok spiráljában mozogtak, akárcsak a világgazdaság. A kereslet fenyegetettsége közvetlen hatással volt az energiapiacokra: a jövő évi szállítású villamosenergia ára április 9-én átmeneti mélypontot ért el. Ezt követően a villamosenergia árak ismét emelkedtek, és a lehetséges megoldások megjelenésével a CO2 ára is felfelé mozdult. A gáz esetében azonban az erős kínálat elvett minden felfelé irányuló lendületet. A gázhiány vége már márciusban nyilvánvalóvá vált: a globális LNG-export többéves stagnálás után mintegy 40 TWh/hónapot emelkedett. A fűtési szezon (átmeneti) vége a kiemelkedő LNG-kínálattal párosulva még a magas, akár napi 4 TWh/nap betáplálási arányt is ellensúlyozta – emlékeztetőül: az EU gáztárolóinak 30% feletti szintje az ötéves átlag alatt volt. A jó LNG ellátottság eredményeképpen az EU gáztárolóinak szintje mégis 40%-ra emelkedett, a gáz ára ugyanakkor április 25-én 10 hónapos mélypontra süllyedt.
A politikailag fűtött határidős piaccal ellentétben a spotpiac legfeljebb meteorológiailag befolyásolt. A spot piacon a téli szezon magas villamosenergia árai elmúltak. Ausztriában 2024. novembere és 2025. márciusa között az árak öt hónapon keresztül 100 EUR/MWh felett voltak, a csúcsot februárban érték el 140 EUR/MWh-val. Most áprilisban az átlagár 81,04 EUR/MWh-ra csökkent – köszönhetően az erős PV-termelésnek (kb. 15 GW Németországban, ami akár 22 %-kal meghaladja a szokásos értéket) és a jó szélenergia-termelésnek. Húsvétkor a sok napsütés és az alacsony fogyasztás energiafelesleghez és alacsony árakhoz vezetett. Húsvét vasárnapján Ausztriában először fordult elő, hogy hét egymást követő órában negatív volt az ár. Ez mutatja az időjárás egyre növekvő befolyását és az olyan rugalmas technológiák, mint az akkumulátoros tárolás fontosságát. Németországban az év eleje óta a legdrágább 18. óra 152 EUR/MWh-val, míg a legolcsóbb a 13. óra 65 EUR/MWh-val. 2024-ben ezek az értékek még 93 EUR/MWh és 48 EUR/MWh voltak. A legolcsóbb és legdrágább óra közötti különbség tehát növekszik, és a rugalmasság gazdaságilag egyre vonzóbbá válik.
Az Ibériai-félsziget a hónap végén egyre inkább a média reflektorfényébe került. A délnyugat-spanyolországi nagymértékű áramszünet jelentős hatással volt az ibériai villamosenergia-piacra. Portugália április 28-án délben leállította a teljes Spanyolországból származó villamosenergia-behozatalt. A határokon átnyúló szállítás május 1-jén éjfélig szünetelt. Ez a piaci zavar jelentős ártorzuláshoz vezetett: Május 1-jén a spanyolországi villamosenergia ár 15:00 és 16:00 óra között -10 EUR/MWh-os negatív rekordot ért el, míg Portugáliában az árak ugyanebben az időben 80,8 EUR/MWh-t értek el. A piaci széttöredezettség ellenére az ibériai villamosenergia-rendszer összességében ellenállónak bizonyult. A villamosenergia-tőzsde teljes körű újraindulása további piaci árstabilitást hozhat.
A május ellentétes ármozgásokkal indult a gázpiacon: Míg az azonnali árak a magas hőmérséklet és az ünnepek miatti keresletcsökkenés miatt csökkentek, addig a határidős piacra a geopolitikai impulzusok voltak hatással. Az USA és Kína közötti esetleges vámtárgyalásokról szóló első jelek a határidős árak emelkedését eredményezték. Arra számítunk, hogy a vámbejelentések a következő hetekben is befolyásolni fogják az energiaárak mozgását. Emellett a hűvösebb időjárási előrejelzések is emelkedő hatásúak. A kevés fundamentális változás miatt – mint például a tárolási szükséglet fennmaradása és az alpesi hóhiány miatt fennálló folyami vízenergiahiány – felfelé irányuló hatásra számítunk. Míg az azonnali piacok a felhős és hűvös időjárás miatt már most is emelkedő tendenciát mutatnak, a határidős piac helyzete még mindig bizonytalan. Minden elemzésre vonatkozik a fenntartás: „feltéve, hogy Trump nem tesz semmi különöset…”.
Az energiagazdaság egyben mindig energiapolitika is – ez napjainkban ismét bebizonyosodik európai szinten. Egy magas rangú uniós képviselő szerint az EU Bizottsága azt fontolgatja, hogy megtiltja az uniós vállalatoknak, hogy új szerződéseket kössenek Oroszországgal fosszilis tüzelőanyagokra. Egyúttal jogi lehetőségekről is tárgyalnak, hogy a vállalatok hogyan mondhatnák fel az Oroszországgal kötött meglévő gázszerződéseket anélkül, hogy szankciókat kellene fizetniük. Ennek hátterében az a kockázat áll, hogy egy uniós szintű embargó az egyes tagállamok miatt meghiúsulhat. A Bizottság május 6-ig tervet kíván előterjeszteni arról, hogy az EU hogyan csökkentheti tovább az Oroszországtól való energiafüggőségét.
Az ukrajnai orosz inváziót követő szankciók ellenére az EU továbbra is Oroszországból szerzi be földgáz- és LNG-importjának mintegy 19 százalékát. Véleményünk szerint az orosz LNG-ről való következetes lemondás geopolitikai szempontból hatékony és gazdaságilag is életképes lenne. Világszerte forgalmazott árucikkként az LNG könnyen elérhető – például az USA-ból érkező szállítások révén. A hatás: Oroszországnak nagyobb távolságokon magasabb szállítási költségeket kellene viselnie, míg Európa biztosíthatná ellátását. Egy ilyen lépés az USA kereskedelmi mérlegének is kedvezne, és összhangban lenne az Egyesült Államok energiapolitikai érdekeivel.
Hosszabb távon azonban világosan látszik, hogy Európa energiafüggetlenségét nem lehet importálni – azt elő kell állítani. A villamos energia és a gáz nagyobb mértékű belföldi előállítása ezért nemcsak geopolitikai cél, hanem ökológiai szükségszerűség is: a rövidebb szállítási útvonalak kevesebb energiaveszteséget jelentenek, és a belföldi energia nagyobb aránya csökkenti a globális válságokkal szembeni árérzékenységet.
Az európai szélenergia-ipar pontosan ebbe az irányba törekszik a nemrégiben közzétett „Copenhagen Call to Action” elnevezésű felhívással, amelyet a WindEurope 2025-ös éves kongresszusán mutattak be, és amely több mint 16 000 iparági képviselőt hozott össze a dán fővárosban. A szélenergia-ipar három kulcsfontosságú követelést fogalmaz meg az európai piac felfutásának fokozása és ezzel egyidejűleg az energiabiztonság és az ipari versenyképesség erősítése érdekében:
Az energiaipar szempontjából ezek az intézkedések nemcsak ésszerűek, hanem költséghatékonyak is. A szélenergia már most is a villamosenergia-termelés egyik legolcsóbb formája. A szélenergia révén történő villamosítás ráadásul a gáz iránti kereslet csökkentését is elősegíti: az európai földgáz mintegy negyedét alakítják át villamos energiává – a megtakarítások itt közvetlenül erősítik az Európai Bizottság politikai és gazdasági céljait.
Az átfogó politikai uniós törekvések mellett a világpolitika szinte történelmi léptékben vette át a 2025 áprilisát. Ez a hónap a szélsőségek hónapja volt – az áprilist a folyamatos feszültség és a megnyugvás jellemezte, az eszkalálódó vámvitáktól a megoldási optimizmusig, a húsvéti nyugalomtól az ibériai áramszünetig. Különösen a Donald Trump által a hónap elején kirobbantott kereskedelmi viták sodorták padlóra nemcsak az energiatőzsdéket, hanem a globális pénzpiacokat is. Az energiagazdasági fundamentumok átmenetileg háttérbe szorultak, és a politikai erőké lett a játéktér. A piacok ezután megnyugodtak és lassan ismét emelkedtek. A kereskedés szempontjából nyugodt húsvéti héttel együtt beindult az átrendeződés, amelyet részletesen megvizsgálunk.
Egyértelmű, hogy az energiaárak a határidős piacon a vámok és ellenvámok spiráljában mozogtak, akárcsak a világgazdaság. A kereslet fenyegetettsége közvetlen hatással volt az energiapiacokra: a jövő évi szállítású villamosenergia ára április 9-én átmeneti mélypontot ért el. Ezt követően a villamosenergia árak ismét emelkedtek, és a lehetséges megoldások megjelenésével a CO2 ára is felfelé mozdult. A gáz esetében azonban az erős kínálat elvett minden felfelé irányuló lendületet. A gázhiány vége már márciusban nyilvánvalóvá vált: a globális LNG-export többéves stagnálás után mintegy 40 TWh/hónapot emelkedett. A fűtési szezon (átmeneti) vége a kiemelkedő LNG-kínálattal párosulva még a magas, akár napi 4 TWh/nap betáplálási arányt is ellensúlyozta – emlékeztetőül: az EU gáztárolóinak 30% feletti szintje az ötéves átlag alatt volt. A jó LNG ellátottság eredményeképpen az EU gáztárolóinak szintje mégis 40%-ra emelkedett, a gáz ára ugyanakkor április 25-én 10 hónapos mélypontra süllyedt.
A politikailag fűtött határidős piaccal ellentétben a spotpiac legfeljebb meteorológiailag befolyásolt. A spot piacon a téli szezon magas villamosenergia árai elmúltak. Ausztriában 2024. novembere és 2025. márciusa között az árak öt hónapon keresztül 100 EUR/MWh felett voltak, a csúcsot februárban érték el 140 EUR/MWh-val. Most áprilisban az átlagár 81,04 EUR/MWh-ra csökkent – köszönhetően az erős PV-termelésnek (kb. 15 GW Németországban, ami akár 22 %-kal meghaladja a szokásos értéket) és a jó szélenergia-termelésnek. Húsvétkor a sok napsütés és az alacsony fogyasztás energiafelesleghez és alacsony árakhoz vezetett. Húsvét vasárnapján Ausztriában először fordult elő, hogy hét egymást követő órában negatív volt az ár. Ez mutatja az időjárás egyre növekvő befolyását és az olyan rugalmas technológiák, mint az akkumulátoros tárolás fontosságát. Németországban az év eleje óta a legdrágább 18. óra 152 EUR/MWh-val, míg a legolcsóbb a 13. óra 65 EUR/MWh-val. 2024-ben ezek az értékek még 93 EUR/MWh és 48 EUR/MWh voltak. A legolcsóbb és legdrágább óra közötti különbség tehát növekszik, és a rugalmasság gazdaságilag egyre vonzóbbá válik.
Az Ibériai-félsziget a hónap végén egyre inkább a média reflektorfényébe került. A délnyugat-spanyolországi nagymértékű áramszünet jelentős hatással volt az ibériai villamosenergia-piacra. Portugália április 28-án délben leállította a teljes Spanyolországból származó villamosenergia-behozatalt. A határokon átnyúló szállítás május 1-jén éjfélig szünetelt. Ez a piaci zavar jelentős ártorzuláshoz vezetett: Május 1-jén a spanyolországi villamosenergia ár 15:00 és 16:00 óra között -10 EUR/MWh-os negatív rekordot ért el, míg Portugáliában az árak ugyanebben az időben 80,8 EUR/MWh-t értek el. A piaci széttöredezettség ellenére az ibériai villamosenergia-rendszer összességében ellenállónak bizonyult. A villamosenergia-tőzsde teljes körű újraindulása további piaci árstabilitást hozhat.
A május ellentétes ármozgásokkal indult a gázpiacon: Míg az azonnali árak a magas hőmérséklet és az ünnepek miatti keresletcsökkenés miatt csökkentek, addig a határidős piacra a geopolitikai impulzusok voltak hatással. Az USA és Kína közötti esetleges vámtárgyalásokról szóló első jelek a határidős árak emelkedését eredményezték. Arra számítunk, hogy a vámbejelentések a következő hetekben is befolyásolni fogják az energiaárak mozgását. Emellett a hűvösebb időjárási előrejelzések is emelkedő hatásúak. A kevés fundamentális változás miatt – mint például a tárolási szükséglet fennmaradása és az alpesi hóhiány miatt fennálló folyami vízenergiahiány – felfelé irányuló hatásra számítunk. Míg az azonnali piacok a felhős és hűvös időjárás miatt már most is emelkedő tendenciát mutatnak, a határidős piac helyzete még mindig bizonytalan. Minden elemzésre vonatkozik a fenntartás: „feltéve, hogy Trump nem tesz semmi különöset…”.
Sok sikert az energiával kapcsolatos döntésekhez!
Az Inercomp csapata nevében: Felix Diwok