Loader
 

Piaci elemzés

2024.március

Új év, új szerencse? Érvényes ez az újévi mondás az energiaárakra is? Az energiaiparban igazából soha sem léteztek mindenkinek “jó” árak. Az egyes piaci szereplők másként és másként értékelik az árszin-tet: Az energiatermelők örülnek a magas áraknak és következésképpen a magas profitnak, legalábbis mindaddig, amíg a kínálati oldal más alternatívák felé nem néz. A fogyasztói oldalon – akár az ipar, akár a végfelhasználók estében – az alacsony árak és az alacsony költségek az örvendetesek. Az elmúlt két évben a szabályozási környezet is jelentős szerepet kapott: Az árak nem lehetnek túl magasak, hogy elkerüljük Európa világpiaci versenyképességének elvesztését és a társadalmi problémákat. Szél-sőséges árak esetén mind társadalmi, mind gazdasági szempontból is lehet létjogosultsága a külön-böző szabályozói beavatkozásoknak, mint az árfékeknek, melyek az alapvető szükségletek kielégítését segítik, megfizethető áron. A piacon egy ideje élénk vita folyik az árképzés mikéntjétől is, még a libe-rális aranytojásként kezelt Merit Order rendszerét is kritika éri. Ráadásul a klímaválság Damoklész kardjaként lebeg az egész világ felett, magával rántva adott esetben az erőforrásokat és az energiafo-gyasztást.
Akárhogy is nézzük, az energiaárakat differenciáltan kell vizsgálni. Helyi, globális, geopolitikai, éghaj-lati, társadalmi és fizikai szempontból is. A világ növekvő összetettsége nem áll meg az energiaipar-ban – sőt, épp ellenkezőleg: az energiaágazat, a jólét és a gazdaság minden szükségletével, valamint a világra és az emberekre gyakorolt minden erkölcsileg vitatható következményével a bonyolultság egyik oka, és része a növekvő zűrzavarnak és zavarodottságnak. Független energiaszolgáltatóként azon dolgozunk, hogy Önökkel együtt bogozzuk ki ezt a kuszaságot.

Térjünk rá a tényekre: 2023-ban és 2024 elején a villamosenergia- és gázárak folyamatosan csökken-tek, és most már valamivel a háború előtti szint alatt vannak. A közel-keleti geopolitikai feszültségek nincsenek közvetlen hatással az európai gáz- és villamosenergia-ellátásra, a piac pszichológiáján és az olajárakon keresztül azonban mégis hatással vannak a határidős piaci árakra.

Az ukrán válság nyomán Európában jelentkező energiahiány megszűnt, nem fenyeget bennünket ener-giahiány Európában. Épp ellenkezőleg, a megújulókból annyi áramot termelt Európa, hogy gázra alig volt szükség a villamos energia előállításához, így a tározói betáplálások zavartalanul folyhattak. En-nek eredményeképp az európai gáztárolók már ősszel minden eddiginél magasabb töltöttségi szintet értek el 100%-os értékkel. Az enyhe tél miatt ez az érték csak lassan csökkent, és jelenleg – a fűtési időszak vége felé közeledve – is 60% körül alakul. Ezzel párhuzamosan az LNG-import kedvező hely-zete egészen 2024. február végéig segítette a csökkenő tendenciát. A kimondottan enyhe hőmérsékleti előrejelzések hatására az elemzők tél végére a gáztárolók 55%-os telítettségét várják, mely egyre elér-hetőbbnek tűnik. A Szuezi-csatornán keresztül történő szállítás magasabb kockázatai és a Panama-csatornára vonatkozó korlátozások jelenleg nem jelentenek hátrányt Európa számára, mivel ezek az atlanti LNG-importnak kedveznek.

Ez azt jelenti, hogy az amerikai gáz elsősorban Európába érkezik. A hosszú távú csökkenő ártendencia február legvégén megfordult, mivel az alacsony árszint miatt jónéhány short pozíciót zártak, azt azonban még nem tudni, hogy ez valóban trendforduló lesz-e? Mi mindenesetre szkeptikusak vagyunk a hőmérséklet, az alacsony tárolási igények, a továbbra is gyenge kereslet és a globális LNG-túlkínálat miatt.
Ez a kép fokozódik, különösen hosszú távon, mivel Katar nemrég bejelentette, hogy az eredetileg 2027-ig tervezett exportnövelést egészen 2030-ig folytatja. Ennek eredményeként a katari LNG-export mennyisége az évtized végére csaknem megduplázódik, 85%-os növekedéssel.

Nem ez az egyetlen oka annak, hogy a távoli jövőben a gáz és a villamos energia (vásárlóerővel és inflációval kiigazított) árai sokkal kedvezőbbek lesznek, mint amit az előrejelzések ma mutatnak. A történelmi átlaghoz képest a közelmúltban tapasztalt magas árak és a fokozott éghajlatvédelmi erőfeszítések befolyásolják a kínálatot, a megújuló energiák pedig a villamosenergia-termelés legköltséghatékonyabb és politikailag legstabilabb formáját jelentik.
Visszatérve a rövidtávra: Az enyhülés minden jele ellenére a gáz ára az elkövetkező hónapokban is meghatározó marad a villamos energia árképzése és az európai szénkereslet szempontjából is, az eny-hülésre utaló jelek ellenére. Németországban a tavalyi második negyedév elején megtörtént a nukleá-ris erőművek leállítása. A francia atomerőművek alacsony rendelkezésre állásával együtt ez hosszú távon további hiányt okozhat az energiapiacon, főleg azokban az időszakokban, amikor a megújulók nem termelnek. A gáz marad tehát a villamosenergia-árképzés kulcstényezője, ami jelenleg gázból olcsóbb, mint a széntüzelésű termelés. A csökkenő gázár magával rántotta a villamosenergia-árakat, és árcsökkentő hatást fejtett ki, ami a villamos energia esetében a másik kulcsfontosságú ármeghatá-rozó tényezőnél is látszik:

A gázárak mellett a CO2 árának csökkenése a másik legfontosabb tényező, amely befolyásolta a villamosenergia-árak erőteljes korrekcióját. A CO2 árával már valamivel 53 EUR/t alatt kereskedtek a spot piacon, és ez közvetlen hatással van a hagyományos erőművek határköltségeire, így közvetlenül az áramárra. Itt két dolgot kell szem előtt tartani. Először is, jelenleg jelentős short pozíciók vannak a CO2-piacon, amelyeket előbb-utóbb újra le kell zárni. Ezeknek a pozícióknak a lezárása egyértelműen további keresletet generál majd a piacon, és felfelé hajtja az árakat. Másrészt tudományos tanulmányok, de az EU véleménye szerint is, a jelenlegi CO2-árak nem elegendőek az ambiciózus dekarbonizációs célok eléréséhez. A CO2 ár február végi korrigálása 57 euró/tonnára a villamos energia árának emelkedéséhez is vezetett. Úgy tűnik, hogy a mélypontot egyelőre elértük, és nem csak a gázban, ezért – legalábbis márciusban – oldalazó mozgást várunk az áramáraknál. Mindenesetre a jelenleg ható összes bearish tényező (magas megújulóenergia-termelés, a franciaországi atomerőművek jó rendelkezésre állása, enyhe hőmérséklet) korlátozni fogja az emelkedés mértékét. Az olyan zavaró tényezők, mint a geopolitikai események vagy a francia atomerőművek problémái azonban bármikor okozhatnak hirtelen változást.

A recessziós aggodalmak és a gyenge kereslet hozzájárulnak a gyenge piaci kilátásokhoz. Az OECD-országokban gyenge a lendület, és különösen Európában az energiafogyasztás továbbra is alacso-nyabb, mint a megelőző időszakokban. Az energiaigényes ipar egy része eltűnt vagy csökkentette ka-pacitásait (példák az ipari termelésre 2018 és 2023 között: -9% a mechanikai iparban, -12% a gépjár-műiparban és -20% a vegyiparban). 2023-ban Németországban az energiafogyasztás az újraegyesítés óta látott legalacsonyabb szintre csökkent. Egy német energiamérlegekkel foglalkozó munkacsoport a gyenge gazdasági teljesítmény következtében 7,9%-os csökkenést vár (2.998 TWh-ra). A gazdaságban azonban lehet fény az alagút végén: az ETH Zürich 2024-re gazdasági fellendülést jelez, ami, ha beiga-zolódik, az energiára is árnövelő hatással lesz, és már most hozzájárulhat a trendfordulóhoz.

Eközben az ukrajnai háború és a gázáramlások változása továbbra is folyik. Az ukrán Naftogaz és a Gazprom közötti tranzitszerződés 2024. decemberi felmondása gyakorlatilag biztosra vehető. Ez azt jelenti, hogy orosz vezetékes gáz már csak a Turkstream vezetéken keresztül juthat majd el Európába. Az amerikai választások mellett 2024-ben további fontos demokratikus folyamatokra is sor kerül. Az uniós választások jelentős hatással lehetnek a kétoldalú energiaügyi megállapodásokra, de akár a vi-lág energiakereskedelmi rendszerére is.

Az európai piacok tehát továbbra is az időjárás, a gazdasági kilátások, LNG ellátottság, a politika és a háború okozta korlátozások közötti dobálózás játékszerei maradnak. A számlát a konfliktusért ugyan Ukrajna (fizikailag) és EU-Európa (pénzügyileg) állja, mégsem tűnik úgy, hogy Európa számára kedvező irányba tudná befolyásolni a konfluktust. Európának továbbra sincs sok lehetősége az energiaágazat-ban. A következő években csökkenteni kell a földgáz- és kőolajimportot, mert Európa jelenleg nagy-mértékben függ az EU-n kívüli szállításoktól. A gáz több mint 90%-a nem uniós országokból szárma-zik, még ha Norvégiát nagyon jó barátnak tekintjük is, több mint 60%-os importfüggőség marad. Az importfüggőség pedig árfüggőséget jelent az LNG világpiacán. Ez a piac azonban nem ismer barátokat, csak a keresletet és a kínálatot.

A függőség csökkentése érdekében vagy alternatívákat kell keresnünk (a biometán és a hidrogén egy-előre gyerekcipőben járnak), és az új uniós REDIII-szabályozás csak 2025 közepén lép igazán hatályba. Legalább a zöldgáz területén történt valami: a Minisztertanács benyújtotta a Nemzeti Tanácsnak a megújuló gázról szóló törvény (EGG) felülvizsgált tervezetét, amely kötelező zöldgáz-kvótát ír elő a gázszolgáltatók számára. Ez a lehetőségis az Európán belüli lehető legjobb koordinációt és az összes erőforrás kihasználását igényli. Az energiaipar szempontjából reméljük, hogy az európai országok kö-zötti együttműködés tovább fog fejlődni a hálózatbővítéssel, az energiaipari infrastruktúra létrehozá-sával kapcsolatos kérdésekben, valamint az energiaiparral kapcsolatos (kül)politikai kérdésekben. Erre mind a gazdaság, mind a béke érdekében szükségünk van.

Üdvözlettel,
Felix Diwok, CEO,
az Inercomp csapat nevében

LuxundLumen_WEB_003